Az érzékelési elvek alapján a háztartási tűzjelzőket (füstérzékelőket) főként fotoelektromos és félvezető (vagy ionizációs) típusokra osztják. A fotoelektromos füstérzékelők az optikai szórás elvén alapulnak, és fénylabirintus kialakításúak. Érzékenyek a parázsló tüzek által termelt nagy füstrészecskékre, de a vízgőz és a por miatt téves riasztásokat válthatnak ki. A félvezető füstérzékelők a félvezető anyagok vezetőképességének változásán alapulnak. Érzékenyebbek az éghető gázokra, és gyorsan reagálnak nyílt lángra, de téves riasztást válthatnak ki a konyhai füst és az alkohol miatt.
Otthoni helyszínválasztási útmutató: Konyhai környezetben a fotoelektromos vagy kettős{0}}technológiájú kompozit detektorok általában csökkentik a téves riasztásokat; fotoelektromos riasztókat általában a hálószobákban és a nappalikban szerelnek fel a parázsló tüzek korai figyelmeztetésére; A folyosók és lépcsőházak csomópontokként szolgálhatnak az egész ház összekapcsolásához, akár fotoelektromos, akár több{2}}funkciós érzékelőket választva.
Telepítés, tesztelés és karbantartás: A telepítés után azonnal nyomja meg a teszt gombot; havonta végezzen funkcionális tesztet; félévente tisztítsa meg a riasztó levegőbemenetét; évente végezzen szimulált füstvizsgálatot; azonnal cserélje ki az akkumulátort, ha lemerült; a teljes riasztót 10 évente javasolt cserélni.
Vonatkozó szabványok: A terméknek meg kell felelnie a hazai és nemzetközi biztonsági és teljesítményszabványoknak, például az Egyesült Államok UL 217 szabványának, az NFPA 72 nemzeti tűzjelző szabványnak és a kínai GB 50166 „Automatikus tűzjelző rendszerek építési és elfogadási szabványának”.
