A napi ellenőrzések szemrevételezéssel és funkcionális teszteléssel járnak. A szemrevételezéses ellenőrzés megerősíti, hogy a lámpatest burkolata sértetlen, sérülés, rozsda vagy lazaság mentes, és biztonságosan fel van szerelve; a vészjelzések jól láthatóak, a lámpaernyő jó fényáteresztő képességgel rendelkezik és akadálytalan; a töltésjelző lámpa normálisan világít (zöld, ha hálózati áram alatt van, sárga/piros hibás működés esetén). Egy egyszerű önellenőrzési módszer a következő: Ha a tápellátás ki van kapcsolva (ki van húzva, vagy a konnektor ki van kapcsolva), a vészjelző lámpának automatikusan vészhelyzeti üzemmódba kell váltania (magának világítania kell); ha be van kapcsolva, nyomja meg és tartsa lenyomva a "Teszt" gombot körülbelül 3 másodpercig; a vészvillogónak világítania kell, különben megsérülhet.
Időnként részletesebb funkcionális vizsgálatokat kell végezni. Havonta legalább egyszer válassza le a fő tápegységet, hogy szimuláljon egy tűzes áramkimaradást, és tesztelje, hogy a vészvilágítás automatikusan át tud-e kapcsolni akkumulátoros tápellátásra. A folyamatos megvilágítási időnek legalább 30 percnek kell lennie (a sokemeletes épületeknél legalább 90 perc). A fény manuálisan ellenőrizhető a teszt gomb megnyomásával, hogy ellenőrizze, hogy a fényforrás fényereje normális-e, villogás vagy sötét területek nélkül. Ezzel egyidejűleg ellenőrizni kell az akkumulátor feszültségét (normál érték 12V vagy 6V), és figyelni kell az akkumulátort az esetleges rendellenességekre, például szivárgásra vagy kidudorodásra. Azonnal cserélje ki az akkumulátort, ha a kapacitása nem elegendő.
A professzionális rendszertesztelés magában foglalja a vészvilágítótestek és a rendszerfunkciók tesztelését. A tesztmechanizmust egymás után háromszor kell működtetni, és a jelzőlámpáknak képesnek kell lenniük az automatikus kapcsolás automatikus befejezésére. A rendszer vészhelyzeti üzemideje nem lehet kevesebb, mint a névleges vészüzemidő. A normál áramellátás megszakadása után a rendszer akkumulátoros üzemidejének a vészindítás utáni folyamatos üzemidejének meg kell felelnie a követelményeknek. A tesztelés során luxmérőt kell használni a munkafelület megvilágításának mérésére normál fényviszonyok mellett. Ezután a normál világítást meg kell szüntetni, és a zavaró fényforrások kiküszöbölése után meg kell mérni a munkafelület minimális megvilágítását vészvilágítási körülmények között. A vészvilágítás központi tápegységének képesnek kell lennie manuálisan vagy automatikusan vészhelyzetbe kapcsolni, és rendelkeznie kell kényszerindító gombbal, amelyet csak szakképzett személyzet működtethet. A vészvilágítás-vezérlőnek képesnek kell lennie arra, hogy az összes csatlakoztatott tűzvész vészvilágító berendezést manuálisan vagy automatikusan vészhelyzeti állapotba kapcsolja, és rendelkeznie kell egy gombbal, amellyel az összes tűzvédelmi vészvilágítási lámpatestet vészhelyzetre kényszerítheti.
A karbantartási és kezelési követelmények magukban foglalják az ellenőrzési napló létrehozását, az idő, az eredmények és a kezelési intézkedések rögzítését minden egyes vizsgálathoz, valamint a feljegyzések legalább 3 évig történő megőrzését a későbbi használatra. Az elemeket 3 évente (vagy a gyártó élettartama szerint) kell cserélni, a világítótesteket pedig 10 éves teljes élettartam után ki kell értékelni és ki kell cserélni. A tűzvédelmi műszaki szolgáltató szervezetnek évente szisztematikus ellenőrzést kell végeznie, és megfelelőségi jelentést kell készítenie. A nem{6}}szakembereknek tilos a világítótestek szétszerelése vagy a kritikus alkatrészek (például inverterek és fényérzékeny elemek) cseréje. A meghibásodott világítótesteket 48 órán belül meg kell javítani, és a kimaradás idején ideiglenes alternatív világítási berendezést kell biztosítani. A vészvilágítási rendszer átjárhatóságát tűzvédelmi gyakorlatokkal együtt kell tesztelni a tűzjelző rendszerrel való összehangolt reagálás biztosítása érdekében.
